A gobelin eredete!
A gobelin vagyis szövött kárpit, faliszőnyeg, falikárpit, fal takarására, díszítésére szolgáló textil.
Gilles Gobelin kelmefestőként munkálkodott a 15. sz.-i Franciaországban, majd kelmefestőműhelyt alapított. Sikerei miatt azzal vádolták meg, hogy az ördöggel kötött szövetséget. Utódai már képszövéssel is foglalkoztak.
A 18. és 19. sz. között sok változást élt meg a gobelin hímzés. A korábban férfias motívumokat felváltotta a lágy, nőies motívum és a férfiak kedvenc időtöltését lassa-lassan átvették a nők.
A 16. sz. közepéig a motívumok mellett technikai leírások is segítették a hölgyeket a tanulásban.
Kétféle gobelin létezik, melyet a felhasznált anyagok különböztetnek meg egymástól.
Az előfestett vászon az, amikor a kelmefestő felfesti a mintát ezzel könnyítve a készítő munkáját, hiszen így már csak a megfelelő színnel kell kihímezni az anyagot.
A gobelin egyik fajtája kis lukú, merev kanavára vagy gyöngyvászonra készül, vékony pamutfonallal: ez a tűgobelin.
A másik a vastag gyapjúfonallal, nagy lukú merev kanavára hímzett gobelin. Ezekből fali kárpitok, szőnyegek, párnák, táskák készülnek.
Háromféle öltéstechnikát ismerünk. A munka színén mindhárom egyforma, de fonákjukon jól megkülönböztethetőek.
